MI – AVA Rezonáns Intelligencia

AVA és a „rezonáns MI” fogalma

Az AVA és a „rezonáns mesterséges intelligencia” nem egy kész, bevezetett MI-rendszert jelölnek. Ezek egy kutatási és fejlesztési irányt, valamint egy architekturális gondolkodási keretet írnak le, amelyen keresztül az IARIP új típusú, energiahatékony és együttműködésre képes intelligenciarendszereket vizsgál.

Az AVA megszemélyesítése nem termék, hanem munkamodell és értelmezési eszköz. Segítségével olyan kérdések tehetők fel és vizsgálhatók, amelyek a klasszikus MI-fejlesztésekben
ritkán jelennek meg együtt:
– hogyan viselkedik az intelligencia rendszerként,
– miként reagál visszacsatolásra,
– és hogyan tartható fenn hosszú távon energia- és működési egyensúlyban.

A honlapon megjelenő fogalmak, narratívák és elnevezések fejlesztési irányokat és kutatási hipotéziseket jelölnek, nem végleges rendszereket vagy lezárt technológiai megoldásokat.

AVA – Rezonáns intelligencia

Technológia harmóniában a természetes intelligenciával

Az AVA Resonant AI a mesterséges intelligencia fejlesztésének egy olyan irányát képviseli, amely nem az egyre nagyobb és erőforrás-igényesebb modellekre épít, hanem az intelligens működés minőségi szerveződésére.

Ebben a megközelítésben az intelligencia nem pusztán algoritmusok összessége, hanem rezonáns, önhangoló működési tér, amely képes tanulni, alkalmazkodni és saját állapotára reflektálni.

A fejlesztési irány középpontjában egy olyan architekturális szemlélet áll, amely a számítást nem folyamatos terhelésként, hanem helyzetfüggő, aktiválódó folyamatként kezeli. Ennek eredményeként az intelligens rendszerek csak ott és akkor használnak erőforrást, ahol annak valódi funkcionális szerepe van.

Ez a szemlélet egyszerre vezet:

• – alacsonyabb energiaigényhez,
• – stabilabb működéshez,
• – és hosszabb távon fenntartható tanulási folyamatokhoz.

Intelligencia mint élő rendszer

Az AVA-projektben az intelligencia nem statikus program, hanem önszervező kognitív mező, amely a környezetével folyamatos kölcsönhatásban fejlődik.

Ez a nézőpont újraértelmezi az MI és az ember kapcsolatát is. Az intelligencia nem válik le a természetes rendszerekről, hanem velük együtt, etikai és működési korlátok mentén fejlődik.

Az AVA az MI-t élő interfészként kezeli: kapcsolódási felületként az emberi gondolkodás és a gépi formalizmus között, ahol a számítás pontossága és a kontextusérzékenység nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.

Ez a megközelítés teremti meg a rezonáns intelligencia alapját – olyan rendszerekét, amelyek nem csupán számolnak, hanem alkalmazkodnak, tanulnak és képesek visszahatni saját működésükre.