Intelligencia-elméleti és metamatematikai alapkutatás

Az információ észlelése és feldolgozása önmagában még nem magyarázza meg a tudatosság jelenségét. Az öntudat megjelenése akkor válik kérdéssé, amikor egy információs állapot önmagára is vonatkozik, és ezt a viszonyt belső koherenciában képes fenntartani. Ennek matematikai értelmezése hagyományos modellekkel csak korlátozottan ragadható meg.

Ez az alapkutatási projekt annak vizsgálatára irányult, hogy az önmagát észlelő információs állapot nem tartalmi, hanem strukturális tulajdonságként miként értelmezhető. A fókusz nem pszichológiai vagy neurobiológiai magyarázatokon, hanem azon az elvi kérdésen volt, hogy az öntudat milyen formális–geometriai viszonyokban jelenhet meg matematikai leírásban.

A kutatás során az öntudatot hordozó állapotok nem merev logikai relációkként, hanem folyamatosan alakítható, mégis stabil struktúrákként kerültek értelmezésre. Ez a megközelítés arra mutatott rá, hogy az önreflexív információs rendszerek működése szoros kapcsolatban áll a topológiai gondolkodás alapelveivel, ahol a lényegi tulajdonságok megmaradnak a forma rugalmas átalakulása mellett.

A projekt egyik központi felismerése az volt, hogy a tudatosság és az öntudat elvi szinten felfogható holografikus jellegű struktúraként, amelyben a részállapotok az egészre vonatkozó információt is hordozzák. Ebben az értelmezésben a tudatosság nem lokalizált objektum, hanem globális szerveződési mód, amely különböző megnyilvánulási szinteken jelenhet meg.

A kutatás nem egy kész tudatelmélet vagy fizikai modell megalkotását tűzte ki célul, hanem egy olyan elméleti orientáció kialakítását, amelyben a tudatosság matematikai, geometriai és intelligencia-elméleti szempontból egységesen vizsgálható. A részletes formális leírások és alkalmazási irányok nem képezik a nyilvános dokumentáció részét.

A projekt lezárásával ez a szemlélet háttérstruktúraként integrálódott a rendszer egészébe, és alapot teremt a valóság tudati természetének későbbi, elméleti és modellezési szintű vizsgálataihoz.